A nézőpontváltás egy rendkívül fontos lépés a kreatív, inspirált állapot eléréséhez. Akkor tudok közelebb kerülni saját kreativitásomhoz, ha emlékeztetem magam arra, hogy meglássam a különlegeset a hétköznapiban. Hadd mondjak erre egy példát a saját művészi tapasztalatatomból! Táguló című fotógrafikai sorozatom képeit a Duna partján sétálva készítettem az akkori lakóhelyem közelében. Novembertől februárig dolgoztam, mert lenyűgöztek a parti fák csupasz ágstruktúrái és a sápadt, téli fények. Több képréteget fotóztam egymásra, majd az elkészült képeket addig forgattam és tükröztem, míg rendkívüli látványvilág tárult fel előttem. Soha nem látott fényterek és alakzatok bukkantak elő az ágak szövevényéből, és látomásszerű struktúrák sejlettek fel a Duna hullámzó vizén készített többszörös expozíciójú képekből. Ez a szokatlan és nagyszabású világ a Duna-part elhanyagolt, koszos környezetéből serkent elő. Ott, ahol üvegtörmelékeken és eldobált, málló rongyokon sétáltam. Míg a partszakasz egésze egy cseppet sem volt inspiráló vagy elragadó, annak iszapos sávjában különleges jelenségre lettem figyelmes: elbűvölt a sáros talaj vízzel teli bemélyedéseiben megcsillanó fény.
Mivel a táj valósága olyan volt körülöttem, amilyen, választhattam: vagy lesújtva távozom és kesergek a partszakasz elhanyagoltsága felett, vagy fókuszt váltok és a figyelmemet átállítom valami kivételesre. Ez a kivételes ebben az esetben a sárban csillogó fénypontokat jelentette. A sokrétegű fotográfiák fő témájául így ezt a kápráztató jelenséget tettem, s ezzel a nézőpontváltással, vagyis a különlegesre való ráhangolódással jött létre a Táguló sorozat.  

Minden helyzetben hatalmamban áll eldönteni, mire irányítom a figyelmemet. S ezzel egyben egyfajta alkímiai átalakítást végzek magamon. Mert amire a figyelmemet irányítom, az növekszik az életemben.  Az előbbi példámnál maradva, ha a sártócsában vibráló fényjelenséget észrevéve figyelmemet átállítom erre az apró csodára, akkor ez fogja kitölteni az elmémet és a szívemet, és értékeset hozhatok létre ott is, ahol más csak bosszúságot és csalódottságot él át.

A Tágulóban gyakorolt fókuszváltás nem pusztán a fotózás terén hoz létre értékeset az életemben. A művészi tekintet átváltása a sárról a fényre nagyon fontos lelki attitűdöt példáz: önmagam árnyékos énrészei táplálása helyett fényes tulajdonságaimat kívánom növelni. Míg azonban a fotózás során egyfajta meditatív állapotban, a flow részeként történik a fókuszváltás, hétköznapi életemben, a lelki folyamatok szintjén tudatos elhatározás szükséges a fényfókusz tartására. Minden reggel emlékeztetem magam arra, milyen fókuszt választok arra a napra: igen, a bennem lévő inspirált, nyitott szívű, fényes lényt kívánom növelni. Hogy miért? A válasz nagyon egyszerű: mert az az élet, ami ennél kevesebb, fáj. Rossz érzés és pocsék látvány, mint a sáros part az üvegszilánkokkal. 

A Millenáris parkban 2010-ben megrendezett Táguló című kiállítás egyik látogatója, egy japán kurátor a következőt mondta a képekről: "great cathedrals of inner nature". A belső természet nagy katedrálisai. Hiszem, hogy a belső természet eredendően fénnyel teli és tiszta. S ebben a hitben élve feladatom és felelősségem ezt kifejezni és növekedését elősegíteni mind a művészetben, mind a hétköznapi életem során.

Gyakorlat belső növekedésre fókuszváltással

Évtizedek óta vezetek különböző naplókat: álomnaplót, a belső hang naplóját, kreativitásfejlesztő naplót, szerelmi naplót. Javaslom, hogy legyen neked is egy naplód vagy vázlatfüzeted, de olyan, amit minden alkalommal öröm kézbe venned. Én mindig olyat választok, amibe rajzolni is tudok. Írd fel egy oldal tetejére: Belső természetem fényei. Adj magadnak néhány perc csöndet, mielőtt írni kezdesz. Csak lélegezz természetesen, és engedd meg magadban és körülötted a csendet! Majd írj egy listát a jó tulajdonságaidról! Ha összegyűjtöttél néhányat, sződd bele őket a következő mondatokba: "Értékelem magamban azt, hogy…", "Jónak tartom magamban azt, hogy…",  "Szeretem, amikor…..vagyok.",  "Meg vagyok magammal elégedve, amikor…." és így tovább. A lényeg, hogy a nagyrabecsülés hangján írj magadról a jó tulajdonságaid kapcsán. Nem baj, ha az elején esetleg csak néhány tulajdonság jut az eszedbe! Hagyd nyitva a listát, hogy később folytathasd, kiegészíthesd. Reggelenként szánj néhány percet arra, hogy előveszed a listát, és magadban, vagy még jobb, ha hangosan felolvasod a leírt nagyrabecsülés mondatokat. Majd a végén tedd hozzá: "Ez növekedjék az életemben! Ezt választom."

Ahogy a reggeli kávé felpörget a délelőtti munkavégzésre, úgy pörgeti fel ez a rövid, de erőteljes gyakorlat a képességedet a legbelsőbb természeted szerinti gondolkodásra és cselekvésre. Mindez természetesen időt igényel, sőt, azt is mondhatnám, ez egy élethosszig tartó gyakorlat. Sőt, alapgyakorlat, mert a szeretet képességét kultiválod magadban, ami az önelfogadással kezdődik, és ránevelődsz, hogy teremtőként éld meg magadat, akinek választása van, hogy hogyan éljen. Az "Ezt választom!" kijelentésnél kevés erőteljesebb mondatot ismerek. 

Gyakorlat kreativitásnövelésre fókuszváltásal 

Legközelebb, amikor egy megállóban álldogálsz buszra vagy villamosra várva, kérlek, ne vedd elő a telefonodat, hogy elüsd a várakozás perceit! Nézz körül, és vedd észre a fény és árnyék jelenségeit a környezetedben! Légy figyelmes a nagy mintákra, amelyeket egy ház vagy fa vetett árnyéka rajzol, vedd észre az éles határvonalakat a fényes és árnyékos területek között! Ne gondolj semmire, csak költözz bele a szemedbe, és figyelj! Ha éppen nem süt a nap, a környezet világos és sötétebb tónusú elemeit vedd szemügyre! Könnyebb és izgalmasabb e látásgyakorlat a természetben sétálva. A cél az, hogy a hétköznapokban szokásos, szétszórt figyelemből egy célirányos fókuszra válts át, és fény-árnyék vagy világos-sötét mintázatokat vegyél észre a környezetedben. A fénymintákra való rácsodálkozás sok képzőművészeti alkotást ihletett már a barokk festményeken át a 20.századi fotográfiákig. A szokásos részletek helyett a nagyobb mintákra irányított figyelem ráadásul edzeni fogja éberségedet, hogy a későbbiekben észrevegyél ismétlődő történéseket, vagyis mintázatokat a saját életedben is. Érdemes egy kis zsebnoteszt rendszeresítened az észrevételeid feljegyzésére. Nálam mindig van egy, amibe rögzítem hirtelen jött gondolataimat és meglátásaimat. Először tehát csak figyelj, és gyakorold a fókuszváltást! Később egy-két észrevételt fel is jegyezhetsz a noteszodba a fényes és árnyékos minták találkozásáról. Használj hasonlatokat vagy csak egyszerű, vázlatos leírásokat! Ha néhány ilyen észrevételt összegyűjtesz, és egy szabadvers formájába rakod őket, máris egy csipetnyi költészetet varázsolhatsz a hétköznapokba.

Több Táguló képet erre a linkre kattintva találsz.